Imádkozunk, hogy jobb legyen neked ott fent. Az erőd emberfeletti. Az ad valamiféle értelmet a halálának, ha olyan jó dolgokat cselekszel majd, olyan dolgokat teszel, mint amilyet mi sosem tudtunk Tedd ezt. Értünk járd az eddigi közös utat. Úgy gondoljuk, hogy nagyon-nagyon erős vagy, mert már az elmúlt időszak sem volt könnyű számodra. Örökké, emlékszünk majd rád. Amikor először találkoztunk veled, még ha képernyőn keresztül is, mi, a shawolok úgy fogalmaztunk: egy tünemény, aki boldogsággal látja el környezetét. Rád, mindig szeretettel gondolunk, és szerencsésnek tartjuk magunkat, hogy találkoztunk. Találkoztunk, és sajnálom, hogy nem ismerhettünk jobban. Minden helyzetben kedves és imádnivaló ember fog hiányozni a képből. Egy csodát ismertünk meg a személyedben. A kép, amit őrzök rólad, amint mindig kaptam tőled, az örök boldogság szimbóluma. Köszönjük neked, hogy megtanítottál az idegenekkel szembeni önzetlenségre, és még sok hasznos dologra, melyek manapság nélkülözhetetlen kellékei az emberi létnek. Életünknek az a korszaka is elment, amikor az években szeretetteljes együttlétekkel, találkozásokkal tettük széppé az életünket. Öröm volt együtt lenni veled. Nagyon szerettünk, sokat tettél értünk, értem. Szerettünk felületes ismeretségünk ellenére is. Légy boldog, hogy sokáig erősnek mutattad magad, hogy milliók szívébe loptad be magad! Szerencsés ember vagyok, hogy megismertelek! Igazi csoda voltál. Jó volt veled találkozni mindenkor. Neked most fontos utad van, a boldogság felé. Ugyan személyesen nem ismertelek, de társadként részed voltam, s általad jobb lettem. Azt gondolom, jó ember volt, ami ritka kincs. Az eddigi küzdelmedet és tartásodat, melyet nyomon követtünk, igen nagyra tartom. Tartalmas életed volt. Úgy mehetett el, hogy a shawolokat biztonságban hagyta. Szeretetreméltó egyénisége felejthetetlen. Beteg voltál.. Beteg.
Bár sokan reménykedtünk, imádkoztunk, a csoda elmaradt. Szeretnénk tudni, miért most, miért éppen Jonghyunnal, s miért éppen így történt szomorú, sokunkat felzaklató, ám sokakat felrázó korai búcsú. Milyen ott fent, Oppa? Mi bízunk abban, hogy már most boldogság közelébe kerültél. Telepedj le a csend küszöbére, hogy még intenzívebben érezhesd a boldogság ujjának érintését. Sokat gondoltunk rád az elmúlt napokban. Tudjuk, a legtöbben sokszor tettünk így, jobb belátást kérve, hiszen ez nehezen felfogható döntésed volt. Ha valaminek örülni lehet, az a te mosolyod, ahogy jobb kedvre derítettél egyes napokon. Csodálom azt az erőt, amivel az utolsó pillanatokig kitartottál, és mosolyogtál. Legyen erőd a továbbiakhoz is. Te nagyon erős férfi vagy oppa. A shawolok nagyon büszkék rád. Most, hogy átköltözöl egy végtelen országába, ugyanolyan szeretettel őrizzük emlékedet. Akárhol jelentél meg, ott mindig boldogság volt. SM Entertainment. Köszönjük, hogy általad megismerttük Jonghyunt. Az állomások arra valók, hogy várakozzunk, induljunk, megérkezzünk, - mint az élet. Csodálatos ember volt. Olyan, aki belülről is az. Sok-sok nyomot hagyott a szeretete. Az életműve legmaradandóbb része a tíz nagyszerű évnek. Bennünk él tovább.
Bár sokan reménykedtünk, imádkoztunk, a csoda elmaradt. Szeretnénk tudni, miért most, miért éppen Jonghyunnal, s miért éppen így történt szomorú, sokunkat felzaklató, ám sokakat felrázó korai búcsú. Milyen ott fent, Oppa? Mi bízunk abban, hogy már most boldogság közelébe kerültél. Telepedj le a csend küszöbére, hogy még intenzívebben érezhesd a boldogság ujjának érintését. Sokat gondoltunk rád az elmúlt napokban. Tudjuk, a legtöbben sokszor tettünk így, jobb belátást kérve, hiszen ez nehezen felfogható döntésed volt. Ha valaminek örülni lehet, az a te mosolyod, ahogy jobb kedvre derítettél egyes napokon. Csodálom azt az erőt, amivel az utolsó pillanatokig kitartottál, és mosolyogtál. Legyen erőd a továbbiakhoz is. Te nagyon erős férfi vagy oppa. A shawolok nagyon büszkék rád. Most, hogy átköltözöl egy végtelen országába, ugyanolyan szeretettel őrizzük emlékedet. Akárhol jelentél meg, ott mindig boldogság volt. SM Entertainment. Köszönjük, hogy általad megismerttük Jonghyunt. Az állomások arra valók, hogy várakozzunk, induljunk, megérkezzünk, - mint az élet. Csodálatos ember volt. Olyan, aki belülről is az. Sok-sok nyomot hagyott a szeretete. Az életműve legmaradandóbb része a tíz nagyszerű évnek. Bennünk él tovább.
Nehéz elveszíteni azt, aki életünk minden pillanatában mellettünk állt, háttérként erőt adott mindig. Sok-sok emlékünk van vele, róla. Őrizni fogjuk ezeket, s gondolunk rá, ha már nem a fájdalom, hiány uralkodik felül rajtunk. Mindenkit szíven ütött a hír, mert tudjuk, hogy mennyi szeretetet kaptunk általa, és mennyi mindent tanulhattunk tőle.. Sosem felejtem el, hogy milyen büszkén, milyen boldogan jött fel a színpadra, és milyen szeretettel éneket nekünk, mindig. Talán, ha nem is volt mindig kedve, szeretettel csinálta. Miattunk. Ez a kötődés és szeretet segít elfogadni a helyzetet, mert tudom, hogy ő továbbra is jelen lesz az életünkben. Gyönyörű megtiszteltetés és öröm, hogy ilyen embert ismerhettünk meg a személyében. Úgy tudok rá emlékezni, mint az élettől kicsattanó, mindig vidám szeretetbombára, a szó legnemesebb értelmében. Sajnos, ez csak a látszat volt. Belül, közel sem volt boldog. Rendkívül nehéz küzdelem van mögötte. Nem is küzdelem, hanem háború. Lehetetlen ugyanis háborút nyerni olyan ellenséggel szemben, amely láthatatlan, amely csak lélekben nyom. Nem is beszélve arról, hogy bizony az utálói is nehezítették a küzdelmét. Ilyen feltételek mellett borítékolható, hogy az ellenfél könnyedén megszerzi a fizikai győzelmet. Viszont esélye sincs arra, hogy az erkölcsi diadal az övé legyen. Oppa, számunkra a legnagyobb harcossá és a követendő példaképpé emelkedett, és bízom benne, hogy neki, már jobb. Lassan értettük meg és fogtuk fel betegségének súlyosságát. Sejtettük, mi lesz a vége, csak tudomásul venni nem akartuk. Valami csodára vártunk, ami nem jött el. És most, hogy bekövetkezett a keserű vég, fel fogunk állni, és folytatjuk a rajongását, s mindezt már érte tesszük. Tovább kell adnunk a mondásait, a szeretetet, ami mindig velünk volt. Jonghyunra mindig felnéztünk, hiszen példaértékű az, amit elért. Feltűnő tehetséggel rendelkezett. Nem találkoztunk vele, de érezzük hiányát, jelenlétét. Nagyon elszomorít halálának a híre. Hihetetlen és felfoghatatlan, hogy az ereje teljében lévő, családját, rajongóit szerető kedves ember, nincs többé. Nyílt, mosolygós arca marad meg emlékezetünkben. Ha van túlvilág, ő ott van, ahol a jóemberek vannak, emléke pedig azokban él tovább, akik végigkísérték a boldog, és a nehéz időszakán is egyaránt. Oppa most is velünk van. Részesei lehettünk életeteknek, hiszen a mindig örömet okozott számunkra a mosolya, nevetése. Számtalan ember részesülhet Jonghyun különleges közvetlenségében. Aki ismerte, gazdagabb lett általa, páratlanul derűt sugárzó, különleges ember volt. Most már örökre így marad meg emlékezetünkben. Feltárul majd minden titok, miközben a fájdalom útját járjuk. Új dimenzió, amibe jutunk ez által. Hiszem, tudom, soha nem lesz egyedül már. Nekünk, shawoloknak, még dolgunk van, rengeteg..
Oppa, a cselekedete előtti időkről:
A szomorúság ott lapult a szememben. Aztán az évek folyamán nőni kezdett bennem, egyre több helyet követelve magának a lelkemből. Mintha szürke köd telepedett volna a mellkasomra, behúzta a sötétítőfüggönyt az arcom előtt. Nem láttam már senkit, sem azt, mi mindenem van. A szürke köd átvette az érzéseim felett az uralmat. Már nem akartam találkozni senkivel, ez jel lehetett volna, de senki nem vette észre. A szürke köd feketévé vált bennem, és én elmerültem benne, megadtam magam. Mindent reménytelennek láttam magam körül. Azt mondtam, nem vár rám már semmi. Hogy nekem már nincs mire várni, nincs miért küzdeni. Apátia, kedvetlenség lett úrrá rajtam. Mosolygós depresszió volt ez, más nem látta, csak én. Befelé voltam depressziós. Csináltam a dolgomat, minden kötelességemet teljesítettem, elmentem szórakozni, nem mutattam, mi van bennem, amikor körülvettek az emberek. Néha megnyíltam.. Úgy éreztem, nem kellek, nem vagyok jó semmire. Tükörbe sem tudtam nézni, annyira gyűlöltem magad. Azt gondoltam, hogy az egész életem egy nagy színjáték, amiben szerepeket játszom. Ha az a szerepem, én vagyok a jó fej srác, a megértő barát vagy kreatív munkatárs. Amikor önmagammal maradtam, akkor viszont elborított az érzés, hogy mindenkinek jobb lenne nélkülem. Hogy amit csinálok, annak semmi értelme. Nem találtam már célokat magamnak, hogy legyen miért tovább élnem. Nem önzőségből tettem. Az egész az elmejáték eredménye, amit nem tudtam legyőzni magamban. Egyedül nem. Az orvosok sem segítettek. Mondogattam mindenkinek, hogy ne haragudjanak rám, amiért ilyen rossz társaság vagyok, hogy még beszélgetni sem lehet velem normálisan. Nem hallottam meg, nem láttam meg, amit éreztek irántam, hogy velem lenni felszabadító volt, mellettem önmagunk lehettek. Nem vettem észre azt a rengeteg erőt, ami belőlem sugárzott rájuk, és átsegítettem őket a nehéz pillanatainkon. Hogy tudnék segíteni rajtunk, ha magamon sem tudok? Az önző ember csak magára figyel és őrzi a kis életét mániákusan, be van rosálva még a halál gondolatától is, sosem dobná el az életet saját magától. Az önző ember nem foglalkozik másokkal, nem akarja megszabadítani a világot saját magától. Az önző ember nem öngyilkos lesz, hanem átgázol mindenkin, aki az útjába kerül, nincsenek lelkiismereti problémái, nem érdekli, ha megbánt valakit. Annyira semmiképpen, hogy rágódjon rajta és arra jusson, hogy ő nem jó ember. Egy önző szemében önmaga mindig csak jó lehet, akármit csinál, ki tudja úgy forgatni, hogy jól jöjjön ki belőle. Képtelen az öngyilkosságra, mert azzal elismerné, hogy vele bármi gond van, ő hibázott bármit. Ezzel szemben az öngyilkos azt érzi legbelül, hogy mindent rosszul csinál, nem bírja tovább elviselni saját magát. A saját szemében, a saját szűrőjén keresztül ő nem jön ki jól még a legjobb helyzetből sem, mindig keresi a hibát saját magában. Én is ilyen voltam: magában bizonytalan, állandóan önmarcangoló ember, aki félt attól, hogy mások lelkébe gázoljon. Aki azt hittem, hogy nem tudok jót mondani, jót tenni, és csak ártok a környezetemnek. Érzem, hogy nélkülem, jobb lesz hogy nem leszek terhére többé a családomnak és barátaimnak. El akarok tűnni a föld színéről, mert semmi értelme, hogy tovább játsszam a szerepemet.
Oppa búcsúzik, tőlünk: (Kitalált levél.)
 |
| rendben van, tudom és bízom abban, hogy nem fogtok bántani |
Nem akarlak bántani, nem akarok fájdalmat okozni ezzel a levéllel, de úgy gondoltam, tartozok neked annyival, hogy megpróbálom megmagyarázni, hogy miért.
Azt hitted, jól vagyok már, ugye? Nem hallottad, a sikolyom. Nehogy Téged is bántsalak...
Tudod, mi volt a legrosszabb? Hogyha tudtad volna, te se akartál volna, mert valaki, aki már darabokra szakadt, nem kell senkinek. Csak ha ép, az, pedig nem voltam.
Szerettem volna az egész létezésemet, az énemet arra fordítani, hogy másoknak jobb legyen. Adni, mert úgy gondoltam, csak erre vagyok jó. Tévedtem. Még erre sem vagyok jó. Senkinek nem kellek, senki nem próbálta meg megakadályozni az elkerülhetetlent, senki nem járt sikerrel.
Nem baj.
Az igazi baj, ami a legjobban fáj, az az, hogy kudarcot sem vallott senki. Ne haragudj rám, hogy nem voltam erősebb. Hogy feladtam, hogy nem bírtam tovább, hogy nem tudtam neked tovább támaszt nyújtani. De hiszem, hogy nélkülem is erős leszel. Szerettelek. Nem tudom kifejezni azt, hogy mit jelentettél számomra. Mikor azt láttam, hogy bántanak, ezerszer annyira fájt nekem, mint neked. Nem mernék elmenni most, ha nem tudnám, hogy vannak az életedben olyanok, akik boldoggá tehetnek. Akik pótolhatnak engem. Köszönök minden egyes percet, amit rám szántál abból a csodás lényből, aki vagy. Remélem tudod, hogy attól, hogy nem vagyok ott melletted, szeretlek, s ha azt érzed, egyedül vagy, gondolj arra, hogy legalább egyvalaki van ebben a fojtó világban, aki akkor is törődik Veled, ha már nem él benne. Én.
Lehet, hogy egyszer majd elhalványítanak engem az évek, elfelejtesz, de én emlékezni fogok rád, mindarra, amit kaptam Tőled. Köszönöm.
Vigyázz Magadra!
Légy nagyon boldog!
Szeretlek
Shawolok:
Ha mi segíthettünk volna.. Bárcsak meghallottál volna minket, bárcsak eljutott volna hozzád, mennyire szeretünk. Szeretnénk megölelni és azt mondani, hogy elmúlik. Ha felfogtuk volna, hogy ennyire mélyen vagy, mondhattuk volna valamit, vagy csak elmeséltük volna azt, hogy milyen jó veled.
 |
| - "I'm happy now, do not worry" |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése