Egyedül ülök a szobámban és a "szüleim" kiabálását hallgatom. Nem meglepő hisz már sok éve ezt csinálják. A kék foltos csuklómat és hasamat tanulmányozom, amit egy általam szeretett személy okozott. A kövér könnycseppek, sorban gördülnek végig kék foltos arcomon, ahogy végig nézek a tükörben magamon. Mindenhol sebek, és karcolások. Titokban, mindig is egy olyan családról álmodoztam, ahol a szülők szeretik a gyermeküket, és iskola után megbeszélik a dolgokat, majd egy kellemes vacsora keretében viccelődnek, 8-kor pedig takarodóra zavarják a fiukat, ahogy ez a Hollywood-i filmekben szokás. De sajnos, az én családom nem ilyen. Az apám bántalmaz engem, és a kishúgomat is, az állítólagos anyám, pedig csak nézi ezt tehetetlenül. 16 éves vagyok, még nem nagykorú ezért nem tehetek a verések ellen semmit, s a kishúgomat sem védhetem meg. Remegő térdekkel, a bőröndömhöz sétáltam, majd elkezdtem bele dobálni a ruháimat. Dühös voltam a szüleimre, azért amiket velem és a testvéremmel műveltek, és amiért lelki sebeket okoztak. Dühös voltam a barátnőmre, aki itt hagyott engem és a másvilágra távozott. Amy öngyilkos lett több mint fél éve... azóta is egy hatalmas lyuk tátong a szívemben. Ő vele meg tudtam beszélni a gondjaimat. Úgy terveztük, hogy amint ő betölti, a 18-at elmegyünk és visszük Siat is, a húgomat és ő, majd gyámunk lesz. De megfutamodott. Megfutamodott az élet problémái elől, inkább, a csöndes halálba menekült. Beismerem nekem is könnyebb lenne meghalnom, de én harcosnak születtem, nem hagyom, hogy legyőzzön a fájdalom. Nem! Nem akarom, hogy az apám nyerjen! Amy halála után 2 hónapig ki sem mozdultam a szobámból, magamra zártam az ajtót. Depressziós voltam. Sebeket ejtettem magamon, ezzel csillapítottam, a lelki fájdalmakat. Apám rendszeresen ver, már lassan 6 éve, vagyis 10 éves koromtól. Kétszer voltam kórházban, az orvosoknak azt hazudtuk, hogy leestem a mászókáról. Akárhányszor próbáltam segítséget kérni, mindig gazdagodtam egy két monoklival.
- Jimin, gyere ide most! - kiabált az apám. Abbahagytam a pakolást, és lassú, félénk léptekkel indultam a hang forrása felé. - Hogy gondoltad, hogy engedély nélkül mész el itthonról? Hallottam, hogy engedély nélkül hagytad el a lakást!
- Cs-csak egy osztálytársamnál voltam. - mondtam halkan.
- Engedélyt kellett volna kérned! - mért egy ütést a bordáimra.
- Kérlek ne! - csuklott el a hangom, s lerogytam a földre.
- Még mindig nem tanultad meg? - rúgott belém. Összekuporodtam, és csak sírtam.
- Hyuk! Hagyd! - kiabált anyám.
- Te is kapni akarsz? - emelte a kezét anyára. Nagy erőt vettem magamon, felálltam, majd kihasználva az időt, felvánszorogtam a szobámba. Nagyon fájt. A rendőrséget semmi értelme értesíteni, nem tehetnek semmit, szóval inkább bementem a húgom szobájába.
- Megint bántott? - hallottam meg édesen csilingelő hangját.
- Igen. Figyelj Sia! Összepakolok magamnak, és neked is. Hajnalban 1 órakor átosonok hozzád, majd megszökünk, de nehogy elaludj!
- Oké! - mosolygott angyalian.
- Pihenj még egy kicsit prücsök. - mosolyogtam és puszit nyomtam a fejére.
- Min!
- Igen?
- És ha észrevesz? - kérdezte félelemmel.
- Megvédelek!
- Nem akarom, hogy bajod essen! Félek!
- Nem kell félned! Minden rendben lesz.
Átsétáltam a szobámba, és folytattam a bőröndömbe pakolást. A húgom ruháit is bele dobáltam, össze cipzároztam, végül berugdostam az ágy alá. Már fél 9-et mutatott az óra, így befeküdtem az ágyba ruhástól, s úgy tettem mintha aludnék. A telefonom óráját beállítottam negyed 1-re, hogy csörögjön, ezután álomba szenderültem...
Hajnalban a telefonom csörgésére keltem, kinyomtam, majd gyorsan átosontam a húgom szobájába.
- Mehetünk? - suttogtam.
- Igen! - mondta, aztán megfogta a kezem. Visszamentünk a szobámba, kinyitottam az ablakom, majd kidobtam rajta a bőröndöm és a húgomat magamhoz húztam.
- Most nagyon ügyesnek kell lenned. Vigyázz nehogy leess!
- Oké! - mondta, ezután kimászott, szépen végig mászott a fán aztán leért. Én is így tettem.
- És most hova megyünk? - kérdezte.
- Nem maradhatunk itt Yeojuban! Elköltözünk Szöulba...
Volt nálam egy kis pénz így tudtunk fogni egy taxit.
- Hova vihetem önöket? - nézett a visszapillantóba a sofőr. Gyorsan eltakartam az arcom, hogy ne lássa meg az apám okozta sebeket.
- Szöulba! - mondtam határozottan.
- Hisz az majdnem 100km-er!
- Van elég pénzem! Kérem, hajtson! - pillantottam rá a házra kétségbeesve, amiben annyi szenvedést kellett eltűrnöm. 1 óra volt az út, ami elég nyűgösen telt Sia szempontjából, mert éhes volt.
- Húgi először érjünk, oda ott majd eszel valamit!
- Jó!
Mikor megérkeztünk kifizettük az utat, majd elindultunk egy éjjel-nappali felé, valami ételt venni na meg egy doboz cigit vásárolni, mert már elég rég nem szívtam, egy szálat sem. Sajnos, ez egy rossz szokásom. A húgom le akar róla szoktatni, de nem megy. Jó stressz oldó. Ezért szeretem. Megvettük, ami kell, és elindultunk egy régi haverom háza felé. Ő bátorított arra, hogy szökjek meg és, hogy nyugodtan odaköltözhetek hozzá. Hát tessék, itt vagyok! 10 perc gyaloglás után odaértünk, egy szép, kertes házhoz. Az ajtaja fekete volt, s fehér minták díszítették. Gyönyörű volt kívülről. Az ajtón az ő neve állt: Kim Taehyung. Remegő kézzel megnyomtam a csengőt, és vártam, hogy valaki kinyissa. Szinte biztos, hogy felébresztettem. Hát igen, hajnali fél 4 van. "Jimin, miket meg nem teszel!" dorgáltam magam. Álmosan, s kócos hajjal kinyitotta az ajtót, de amint meglátott minden álmosság kiment a szeméből, megölelt.
- Jimin! Hát te?
- Ne haragudj, hogy zavarunk csak már nem bírtam.
- Dehogyis zavartok! Örülök, hogy végre megléptél! Kit tisztelhetek, a kis hölgy személyében? - kérdezte mosolyogva és a húgomra nézett.
- Sia vagyok. Jimin húga.
- Nagyon örvendek Sia! Gyertek beljebb! - invitált be. Nagyon takaros kis ház volt, és gyönyörű volt belülről is. A nappaliba, plazma tévé és egy dívány, na meg egy kis üveg asztalka foglalt helyet. A konyha, maga volt az álom. Szép tágas, valamint ízlésesen volt berendezve. Felfelé az emeletre egy csigalépcső vezetett, ahol a Tae szobája és két vendégszoba volt.
- Egyik vendégszoba a tiéd, másik pedig a húgodé! - mosolygott kedvesen.
- Nagyon köszönjük, hogy befogadsz! - hálálkodtam.
- Ez csak természetes, hisz a legjobb barátom vagy!
- Min! Álmos vagyok! - szólalt meg Sia.
- Szaladj fel, már meg van ágyazva neked, a fürdő pedig a szobád mellett, jobbra van. - igazította el Taehyung.
- Vettem! - tisztelgett viccesen, majdfelszaladt.
- Ezek friss ütések? - kérdezte, tekintete pedig a sebeimre siklott.
- Igen. Alig néhány órásak… - hajtottam le a fejem.
- Most, már minden rendben lesz! Senki nem fog bántani. - mondta, ezután, pedig szorosan megölelt.
- Remélem.. - suttogtam remegő hangon, majd visszaöleltem.
- Na, de gondolom fáradt vagy, úgyhogy irány lefeküdni!
- Oké főnök! - vigyorogtam, aztán felbattyogtam a lépcsőn. Mikor felértem, két ajtóval találtam magam szemben, de mivel az egyikből hangok szűrődtek ki, aminek a tulajdonosa a húgom volt, ezért a másik ajtót választottam, s beléptem a szobába. Nagyon ízlésesen volt berendezve, a piros szín dominált mivel az a kedvenc színem... Mivel, már rég meg volt tervezve hogy elszökök, ezért Tae már be is rendezte a szobámat, hisz ha ő lesz a gyámunk, akkor véglegesen ideköltözhetünk hozzá, ami szuper lesz! Már meg volt ágyazva ezért, csak a pizsamámat kellett elővennem az összecsomagolt bőröndömből, és már aludhattam is. Kikaptam az említett ruhadarabot a bőröndből, majd kimentem a folyosóra, a fürdőt megkeresni. Nem kellett sokat járkálnom, mert már meg is találtam mivel ott volt a szobám mellett. Bementem, magamra zártam az ajtót, majd elkezdtem öltözni. Megengedtem a zuhanyt, és alá álltam. A forró vízcseppek nyugtatóként hatottak a testem minden egyes porcikájára. Igazából soha senkinek nem mutattam, hogy félek, vagy, hogy valami nincs rendben velem. Sosem voltam az a negatív fiú... Mert akkor mindig magyarázkodnom kellett volna, hogy miért vagyok szomorú, így hát egyszerűen, csak mosolyogtam, hisz azt soha senki nem kérdezi meg, hogy miért mosolyogsz. Féltem hazamenni minden egyes nap. Sőt! Rettegtem. Rettegtem attól, hogy hazaérek apám otthon lesz, és megöl. Mindig azt mondta, hogyha egy cseppet is ellenszegülök neki, akkor megöl, és nem érdekli, sem a rendőrség, sem a börtön. Igazából, önmagam, már annyira nem érdekelt. Nem érdekelt, ha meg ver, vagy ha tépi a hajam. Csak a kishúgomat szerettem volna megvédeni. Mindent magamra fogtam azért, hogy ő ne kapjon verést. Iskolába nem mentem, ha nagyobb kék folt volt az arcomon. Inkább, otthon kellett maradnom 1 hetet. Iszonyúan rossz tanuló vagyok, mert sosem tudok koncentrálni az órákon. Mindig csak apámon, és az otthon zajló dolgokon jár az eszem, mint most is. Egészen, 10 éves koromig jele sem látszott annak, hogy ő agresszív. Éltünk boldog családként, de ahogy teltek az évek, és anyával megromlott a kapcsolata, így mi is az útjába kerültünk, olyankor piált és agresszív lett. Még kicsi voltam, nem fogtam fel, hogy most éppen mi történik velem. Úgy gondoltam, hogy valami rosszat csináltam, és megérdemlem azt, amit kapok. Ahogy nőttem úgy kezdtem ellenszegülni az apám agressziójának, nem sok sikerrel. Így, hát valamilyen szinten bele kellet törődnöm ezekbe a dolgokba. De azt már viszont nem tűrtem szó nélkül, hogy a húgomat is bántja! Úgy éreztem, hogy meg kell védenem, és ezt is tettem. Már amennyire tudtam, az én 170 centimmel. Mire feleszméltem gondolatmenetemből, már ketten is kopogtak az ajtón.
- Jimin! Gyere már ki! - hallottam meg Sia és Tae hangját.
- Bocsi! Megyek már!
Kiszálltam majd gyorsan megtörölköztem, s felkaptam magamra a pizsamámat.
- Csak gondolkoztam, és elbambultam. - mosolyogtam halványan rájuk.
- Oké! De most mehetek én? - kérdezte a húgom.
- Persze prücsök! - simogattam meg a fejét. Visszatértem a szobámba, ahol előhalásztam a bőröndöm mélyéről a laptopom, majd lefeküdtem vele az ágyra. Felnéztem a közösségi oldalakra, de nem volt semmi érdekes rajtuk, így vissza is tettem a helyére a gépet, majd lekapcsoltam a lámpát. Nyílt az ajtó, amin Tae lépett be.
- Gondoltam, hogy még nem alszol. Csak azért jöttem, hogy megmondjam, holnap átjön a barátom és a bandája. Tudod.., sokat meséltem már róluk.
- Jaaj igen, a jó képű szex istenek? - kuncogtam fel.
- Igen ők! - nevetett. - Tudom, hogy miken mentél keresztül, és nagyon is csodállak, hogy erős maradtál... remélem, hogy a mi kis társaságunk segít kirántani a szürke hétköznapokból!
- Biztosan! - mosolyogtam. - Akkor.. Jó éjt!
- Neked is! Miután ő távozott én is álomra hajtottam a fejem remélve hogy a fiúkkal való megismerkedés tényleg új színt hoz a hétköznapjaimba.
Reggel felfrissülten keltem. Lemásztam az ágyamról, majd a bőröndömhöz lépkedtem, hogy válogathassak a ruhatáramból. Kivettem egy szürke pólót, egy szakadt farmer nadrágot, és egy sportcipőt. Felvettem magamra, majd a fürdőbe sétáltam, kezdeni a hajammal valamit. Közben tanulmányoztam a kék foltjaimat a szemem alatt és a testemen. Még csak 6 óra volt, így az egész házban csend uralkodott. Taehyung, és a húgom sem az a korán kelő, így elterveztem, hogy készítek nekik reggelit. Mikor végeztem a reggeli teendőimmel, a konyhába mentem ahol előkeresgéltem a palacsintasütéshez szükséges cuccokat, majd hozzáláttam a reggelinek. Sokat mesélt Tae már a fiúkról, ezért izgulok, hogy vajon mit szólnak majd hozzám..
- Jimin! Te mit ügyködsz itt? - sétált le a szemét dörzsölgetve Tae.
- Reggelit csinálok nektek, és a fiúknak! - az arcomra nagy mosoly kúszott.
- Nagyon jól járunk veled! - nevetett fel, majd elkezdett megteríteni az asztalon. A palacsintákat mindet szépen kisütöttem, végül egy tányéron tálaltam kakaóval, és nutellával együtt. Büszkén néztem, a megterített asztalra.
- Megyek, felköltöm Siat. - mondtam, majd felmentem a lépcsőn. A húgom szobája előtt megálltam, majd lassan benyitottam. A szemei már nyitva voltak, csak feküdt a plafont bámulva.
- Hogy aludtál? - kérdeztem tőle, mire rám kapta a fejét.
- Nagyon jól!
- Ezt szeretem hallani! Ugye nem gondolkoztál anyáékon?
- Anya hiányzik..
- Tudom.. de amíg apa ott van, nem mehetünk vissza!
- Öltözz fel, és nyomás le reggelizni! - vigyorodtam el majd kimentem a szobából. Lesétáltam a konyhába ahol az asztalnál Tae, egy újságot olvasott.
- Mikor jönnek? - kérdeztem.
- Bármelyik per... - és csöngettek. A hasamban 1000 pillangó kapott szárnyra. Izgultam, hogy mit fognak hozzám szólni.
- Még gyorsan elmondom, hogy Hope szabad... Jungkook most nagyon zárkózott lesz, mert nemrég szakított a barátjával, RM pedig Jinnel jár. Valamint, mint tudod.. Suga, az enyém. - mondta Tae majd ajtót nyitott. Nagy hangzavarral jöttek be a nappaliba, és megálltak egymás mellet sorban.
- Srácok, bemutatom nektek az egyik legjobb barátomat, Jimint és a húgát Siat. - konferált fel V.
- Szia, Jimin és Sia. - mondták kórusban. Először Hope jött oda, s megölelt, majd Jin, és jöttek sorban, majd Siat is megszorongatták.
- Remélem, nem baj hogy ilyen közvetlenek voltunk! - kacagott Suga, majd magához húzta Taehyungot.
- Dehogyis. - legyintettem. Suga egy rövid csókot váltott Taevel, aztán bementünk a konyhába ahol a fiúk, és a húgom már ott ültek az asztalnál, s ettek.
- Fiúk, milyen illetlenek vagytok! - szólt rájuk Suga.
- Sia azt mondta, hogy ehetünk! - mentegetőzött a Jin.
- Egyetek csak nyugodtan. - mosolyogtam rájuk.
- Te nem jössz? - kérdezte hirtelen Hope.
- Hát, ha hagytok nekem is. - húztam félénk mosolyra a szám. Hope arrébb csúszott, így helyet adva nekem is. Miután befejeztük a reggelit, a nappaliba mentünk, mert a fiúk videó játékozni kezdtek. Taeel elhúztuk a szánkat, majd mi is csatlakoztunk.
- Nem játszotok? - kérdezte a húgom, aki persze elsőként ült oda játszani.
- Hát... én játszok! - mondtam.
- Én nem. - szólalt meg V, majd a könyökére támasztotta a fejét, és némán bámulni kezdte a képernyőt.
- Kookie, gyere már játszani! - kiabált neki Hope.
- Hoseok, értsd már, meg hogy nem akarok! Ide se akartam jönni!
Kicsit megfagyott a levegő a szobában, de hála istennek Suga, egy hülye beszólással oldotta a hangulatot... vagyis legalább megpróbálta. Kimentem Jungkookhoz a konyhába, aztán leültem mellé.
- Gyere egy kicsit játszani biztos jobb lesz. - mosolyogtam rá kedvesen.
- Nem akarok. - morogta lehajtott fejjel. Sóhajtottam egyet, majd leguggoltam elé.
- Mivel tudnálak felvidítani? - kérdeztem.
- Semmivel.
- Ha nem vagyok túl indiszkrét.. megkérdezhetem, hogy mi történt? Persze ha nem akarod elmondani, akkor...
- Megcsalt.
- Ohh. - akadtam meg majd együtt érzően rátettem a kezére a kezem, s megszorítottam. - Tudom milyen ez...
- Te, ezt nem tudhatod! Biztosan nem tudod, hogy milyen ha a világ ellened esküdik, és csak csalódsz mindenkiben! - förmedt rám.
- Ne rajtam töltsd ki a dühöd, ..akkor menj, és dühöngd ki magad! - váltottam én is durvább hangnembe. Felállt, és kiszáguldott az ajtón, majd azt becsapta maga után.
- Mi volt ez? - jött ki a konyhába V.
- Hát.. azt hiszem „kicsit” mérges..
- Ne foglalkozz vele ..ugye nem mondott semmi olyat?
- Most nagyon csalódott, és csak a düh beszél belőle. - mosolyogtam.
- Mit mondott? - méregetett.
- Semmi komolyat! Tényleg! - mondtam, majd a kezénél fogva visszahúztam a nappaliba a többi fiúhoz. Egyszer csak a telefonom zenélésére lettünk figyelmesek. Kivettem a zsebemből, és megnéztem a képernyőt. Apa volt az. Nem tudom, hogy fogok ebből kimászni, de remélem, hogy jól és soha többet nem kell vele találkoznom.. Kinyomtam, majd visszacsúsztattam a zsebembe. Taehyung rám nézett majd hosszú percekig szemkontaktussal kommunikáltunk. Mi ennyiből is megértettük egymást. Ő levágta, hogy apa volt, én meg gondterhelt arcot vágva becsuktam a szemem, s eldőltem a kanapén. Sugának csörgött a telefonja, így felvette. Párat hümmögött a készülékbe, majd letette és kijelentette, hogy menniük kell egy fotózásra. Így, hát elmentek Kookot összekaparni, majd a fotózásra indultak.
- Apukád hívott az óta? - kérdezte Tae.
- 4x rezgett a zsebemben. - elhúzta a száját, s aggódóan nézett rám.
- Nem talál ide?
- Nem hiszem.
Ezek után, elkezdtünk a húgommal és V-el vacsit sütögetni, mivel a fiúkkal elrepült az idő és már csak azt vettük észre, hogy 4 óra is elmúlt, mikor elmentek. Este 8-kor épp készültem Siat lefektetni, amikor csengettek. Ajtót nyitottam, mire Kookot láttam meg.
- Szia. - köszönt zsebre dugott kézzel.
- Szia.
- Figyelj..én csak bocsánatot szeretnék kérni, amiért leharaptam a fejed. Tudod elég feszült vagyok mostanában. Meghívhatlak esetleg, egy kiengesztelő kávéra a Starbucks-ba?
- Nem haragudtam, de viszont ha a fiúk beszéltek rá, hogy gyere el, akkor kösz nem megyek sehová.
- Nem! Mármint nem a fiúk beszéltek rá, hanem én jöttem magamtól.
- Ohh, hát ez esetben gyere be egy kicsit, mert még lefektetem a húgom, aztán jövök.
- Oké. - mondta egy fokkal jobb kedvűen és beljebb jött.
- Szia, Kookie! Hát te? - kérdezte V.
- Jöttem bocsánatot kérni.
- Helyes!
- Sia, gyere lefeküdni! - kiabáltam, a még mindig fürdő húgomnak. Kijött majd együtt besétáltunk a szobájába. Betakargattam majd meséltem neki, s pillanatokon belül el is nyomta az álom. Halkan lenyomtam az ajtókilincset, majd kisettenkedtem, és leszaladtam Jungkookhoz.
- Mehetünk. - álltam meg mellette. Elindultunk Szöul hűvös éjszakájában, a közeli Starbucks-ba.
- Mesélj magadról valamit. - szólalt meg.
- Hát.. az a helyzet hogy nem igazán szeretnék mesélni az életemről... nem valami izgalmas. - füllentettem.
- Ohh, értem. Ha nem szeretnél, akkor ne mesélj.. Hogy-hogy Taehyungnál laksz?
Gyorsan ki kellett találnom egy ésszerű választ, mert azért azt mégsem mondhattam, hogy hát megszöktem otthonról, mivel vert az apám.
- Nem szeretek kisvárosban lakni, ezért jöttem Szöulba.
- Áá, értem. Szöul.. jó.. ..csak az időjárás kicsit necces, de meg lehet szokni. - mosolygott.
- Jó, hogy már mosolyogsz egy kicsit. - néztem rá.
- Nem nehéz melletted.
Mosolyogva lehajtottam a fejem, és a cipőmet kezdtem el tanulmányozni.
- És, az is jó, hogy zavarba tudlak hozni! - vigyorgott, mire én kicsit oldalba böktem a könyökömmel. Mikor megérkeztünk, én leültem egy asztalhoz Kook, pedig "felvette a rendelésem" és hozta az italokat, amik ez esetben nekem egy forró csoki volt, neki pedig egy Cappucino.
- Fogsz tudni aludni a koffeintől? - utaltam a Cappucino-jára.
- Amúgy se fogok legalább hajnal kettőig. A srácok nem hagynak. Ha tudnád, milyen káosz van, amikor haza megyek..
Felnevettem majd beleittam az italba, ami nagyon finom volt. Közben beszélgettünk a húgomról, az iskoláról, a srácokról és úgy általában mindenről, ami eszünkbe jutott. Azt vettük észre, hogy este 10 van, s már a második pohár italunkat szürcsölgetjük.
- Most már haza kéne indulni.. elég késő van.
- Igazad van. - kivette a zsebéből a pénztárcáját, majd letette a 4 italnak az árát.
- Köszönöm. - mosolyogtam rá.
- Szívesen. - mondta, és kiindultunk.
- Hazakísérlek. - jelentette ki mikor kiértünk az utcára.
- Nem muszáj ..hazatalálok.
- Aha.. na, induljunk. - mondta, aztán előrement, én pedig elmosolyodtam, majd utána indultam.
- Már nem bánt a szakítás ügy? - kérdeztem meg hirtelen. Nem válaszolt rögtön láttam, hogy gondolkozik.
- Először bántott.. de nem a világvége. Ő akarta, hogy így legyen, én pedig, ezt tiszteletben tartom, és ha nem kellek neki, akkor nem.
- Hogy történt? - csúszott ki a számon. Nem tehetek róla...túl kíváncsi vagyok. Elnevette magát majd rám nézett.
- Kíváncsi természet vagy. - jelentette ki.
- Jó, de nem tehetek róla.
Pár perc némaság után válaszolt.
- Egy fellépés után elmentem hozzá, egy csokor rózsával. A lakáskulcsa nálam volt, ezért benyitottam.. meg szerettem volna lepni. Hát, ő lepett meg engem.. az egyik legjobb barátjával voltak az ágyban.
Nem firtattam tovább ezt az ügyet, láttam, hogy fáj neki. Mikor hazaértünk kaptam, egy hosszú ölelést majd benyitottam a lakásba. A konyhába égett a villany, s ott találtam a sejtelmesen mosolygó Taehyungot.
- Mit mosolyogsz? - nevettem el magam.
- Aha.. szóval.. 2 óra beszélgetés, aztán hazakísér, és az ajtóban meg is ölel.
- Nem szeretem, ezt a nézést. - ültem le a székre. Felnevetett, majd ő is leült mellém.
- Mesélj! Mi volt?
- Mi lett volna? Beszélgettünk, ő bocsánatot kért...ennyi.
- Aha.. jól van.. - mosolygott.
- Látom, az agyadra ment a palacsinta.. megyek zuhanyozni. - öleltem meg.
Felmentem a csigalépcsőn, majd lezuhanyoztam, aztán bezuhantam az ágyamba. Jungkook egy nagyon aranyos, vicces, jóképű, izmos...oké szóval elég jó pasi... de nem hiszem, hogy én hozzávaló lennék, és ezt mihamarabb ki kell verni a fejemből, hisz úgy sem lehet semmi komoly vele kapcsolatban. De azt biztos, hogy a srácok nagyon jó barátok, és nekem még sosem voltak barátaim csak Amy, aki már nincs köztünk, szóval ez még újdonság. Fáradt voltam, évalamint a koffeinbomba sem hatott, így 10 percen belül gyorsan el is nyomott az álom.
*Hetek múlva*
Pontosan három hét telt el azóta, hogy megismertem a srácokat. Hihetetlenül szórakoztató társaság. A húgomat, pár napja elvitte anya, mert ő is jött utánunk. Kivett egy kis lakást, sőt, még munkája is van, de én nem költöztem vele vissza. Most, éppen a fiúknál vagyunk Taehyunggal, mert egymagunkban unatkoztunk otthon. Jungkook szobájában fekszem, vele magam mellett. Mind a ketten fekvő helyzetben voltunk egymással szemben. Tudom, hogy világsztár.., de egyszerűen még melegítő alsóban, és egy pólóban is, annyira jól néz ki. A haja most kócosan állt, a szemei a szokásosnál is barnábbak voltak. Hogy lehet valaki ennyire helyes?
- Min gondolkozol? - kérdezte.
- Hogy hogy lehetsz ilyen helyes. - mondtam. Basszus... én, és az a nagy szám. - Vagyis...ömm...én nem..csak tudod... - kezdtem mentegetőzni, mire ő elmosolyodott, majd közelebb jött.
- Így gondolod? - húzta szívdöglesztőre a mosolyát.
- Ezt meddig gyakoroltad? - kérdeztem tőle nevetve.
- Mit?
- Ezt a sármos vigyort.
- Mindennap, zuhanyzás után, ezt gyakorlom a tükörben. - mondta halál komolyan, de azért a mosoly ott bujkált a szája sarkában.
- Hülye. - nevettem fel.
- Kérdezhetek valamit? - mondta Kook.
- Persze. - mosolyogtam.
- Te, ezt komolyan gondolod velem? Mármint, hogy esetleg.. - nem tudta befejezni, mert hirtelen közelebb húzódtam, és a szájára tapasztottam ajkaimat. Gyengéden, és hosszan csókoltuk egymást.
- Kielégítő válasz volt? - kérdeztem miután elhúzódtam.
- Igen. - vigyorgott.
- Akkor... Jimin.. eljönnél velem.. valahova? - kérdezte mosolyogva.
- Szóval randira hívsz?
- Igen!
- Ez esetben... igen Jungkook, elmegyek veled! - vigyorogtam. Láttam rajta, a megkönnyebbülést.
- Hova megyünk, és.. mikor? - kérdeztem izgatottan.
- Titok, és holnap!
- Szóval, akkor meglepetés? Szeretem a meglepetéseket! - nevettem.
- Min, jössz shoppingolni? Jungkook gyere le, mert mentek egy fotózásra. - nyitott be V.
- Megyünk. - mondtuk egyszerre. A fiúk fotózásra indultak, mi pedig elmentünk a legközelebbi plázához, majd kezdődhetett a kifaggatás. V kiszedte belőlem, hogy csókolóztunk Kookal, és, hogy elhívott randira, így oda meg vissza volt az örömtől. Végül csak nézelődtünk a plázában, de semmit sem vettünk. Pár óra múlva, már otthon is voltunk. Nagyon fáradt voltam, s a lábam is fájt a sok sétától, ezért én ledőltem tv-t nézni. Valahonnan telefoncsörgést hallottam ezért a hang irányába indultam. Rájöttem, hogy a pulton csörög a telefonom.
- Igen? - szóltam bele, de meg sem néztem, hogy ki az.
- Jimin, szia! - szólt bele Kookie.
- Szia. Mi a baj?
- Hát.. nem jó a holnapi randi, mert elutazunk két napra Kínába.
- Oh...
- De ha neked jó, akkor a ma este nekem jó!
- Nem kéne pihenned, az út előtt?
- Dehogyis! Nem leszek fáradt. 6-ra érted megyek!
- Oké akkor viszont sietek, még el kell készülnöm. - nevettem.
- Oké! Akkor, szia.
- Szia! - tettem le a telefont, majd felsprinteltem az emeletre majd, mint valami félőrült berontottam Taehyung szobájába ezzel szegényt halálra ijesztve.
- Úrsiten! Megzavarodtál? - kérdezte nevetve.
- Kookal nem holnap megyünk randira, hanem ma!
- Szuper! Na kifelé! - nevette el magát.
- Szemét... - mondtam, és berohantam tusolni. Amikor végeztem, felkaptam magamra pár normálisan kinéző göncöt, végül a hajamat is beállítottam.
- Nah gyerünk 5 perc, és itt van szóval mennyünk le a földszintre. - rontott be hozzám V.
Amint leértünk már csengettek is. Kinyitottam az ajtót, majd amikor megláttam Kookiet elmosolyodtam, s megöleltem.
- Gyönyörű vagy! Indulhatunk?
Bólintottam majd a kocsijához mentünk. Kinyitotta nekem az ajtót, én pedig beültem. Átsétált a kocsi túloldalára, majd ő is bepattant. Integettem Taehyungnak, aki az ablakba nézett minket. Végül Kook beindította a kocsit, s elhajtottunk.
- Hát.. eredetileg a terv piknik volt, de mivel nagyon el van borulva, ezért a fiúkat kipateroltam otthonról, és csináltam kaját.
- Tudsz főzni? - néztem nagy szemekkel rá.
- Hát... volt egy kis segítségem... - nevette el magát.
- Ki volt az? - mosolyodtam el.
- Jin.
- Tényleg?
- Bizony!
Nemsoká odaértünk a BTS villához. Kiszálltunk, majd bementünk az ajtón. A konyhába, meg volt terítve két személyre, az asztalon pedig gőzölgött egy nagy tál jajangmyeon.
- Hmm, jajangmyeon! A kedvencem. - vigyorodtam el majd az asztalhoz mentünk. Kook kihúzta nekem a széket, én pedig leültem. Vacsi közben, nagyon sokat beszélgettünk a családjainkról, a tesóinkról.
- Gyere, mennyünk a nappaliba. - fogta meg a kezem, én pedig követtem.
- Videójátékozunk? - csillant fel a szemem.
- Hogy én mekkora mázlista vagyok. - nézett mosolyogva engem Kook, mire én elpirultam. Betett egy autóversenyzős játékot, azt hiszem, ezt ismerem. Elterveztem, hogy mindent elkövetek azért, hogy veszítsen. Mikor vesztésre álltam, megcsikiztem az oldalát, mire ő kisiklott ,és felrobbant az autója.
- Ez az! - kiáltottam fel, s beértem a célba.
- Nem ér! Csaló! - nevetett fel.
- Nem nagyobb, mint te. - nevettem, és új játékot indítottam. Elkezdtem játék közbe bökdösni a könyökömmel, mire ő visszabökdösött, így ment végig, amíg Jungkook be nem ért a célba engem hátra hagyva. Hirtelen megfogta a derekam, és az ölébe csúsztatott.
- A csalónak szenvednie kell. - mondta, majd elkezdett csikizni, én pedig menekülni próbáltam. Lefogtam mind két kezét, így leállt, és a szemembe nézett. Most én kezdeményeztem, közelítettem az arcához, majd lágyan megcsókoltam, ő pedig a kezeit rákulcsolta az enyémre, s leengedtük magunk mellé.
- Jimin.. kérdezhetek valamit? - kérdezte mikor elváltunk.
- Kérdezz. - mosolyogtam rá.
- Lennél a párom..?
- Igen! - mondtam gondolkodás nélkül, majd adtam neki egy gyors csókot.
- A többieknek elmondjuk? És a média?
- A többieknek igen. Öm a média pedig.. ha kérdeznek, egy interjúban elmondhatod, de ne legyen nagy bejelentés.
- Oké! - mosolygott majd megpuszilt.
- Halihhóó srácok! - hallottuk Hope hangját majd ajtó csapódást így egymás mellé ültünk kicsit messzebb egymástól.
- Most? - kérdeztem.
- Most! - mondta, és kacsintott egyet. Bejöttek a többiek a nappaliba, velük volt Tae is.
- Kösz, hogy így belerondítottatok a randinkba. - mondta Kook, mire Hope ráült.
- Áú, te gyökér! Leszakad a hátam, a nagy segged alatt!
- Annyi baj legyen. - paskolta meg az arcát, majd elnyúlt az ölében. Én, halálra nevettem magam rajtuk, ahogyan a többiek is. Ránéztem Kookra, aki bólintott egyet, majd lelökte magáról Hopeot, aki puffant a földön. Egymás mellé álltunk, majd egymásra néztünk és összekulcsoltuk a kezeinket.
- Összejöttünk. - szólaltunk megy egyszerre.
- Ohh, de örülök! - kezdett el ugrálni Tae, majd a nyakamba ugrott. Kooknak gratuláltak a fiúk, mert úgy döntöttek, hogy nem játsszák el azt, amit Taehyung. Sokáig voltunk a fiúknál, így már ránk is sötétedett.
- Szerintem, mi menjünk, mert holnap korán indultok. - mondta V. Felálltam Jungkook mellől, majd a cipőmet felhúztam. Kook idejött, majd a derekamra kulcsolta a kezét, és magához húzott.
- Most jöttünk össze, és máris 2 napig nem foglak látni.
- Tudom. De, majd beszélünk telefonon. - mosolyogtam.
- Az nem olyan. - nyűgölődött tovább.
- Megígéred, hogy hívsz?
- Annyiszor foglak hívni, hogy a végén eleged lesz belőlem. - nevetett.
- Belőled sosem elég. - mosolyogtam, s lábujjhegyre álltam, hogy meg tudjam csókolni.
- Jaajj az új szerelmesek! Remélem eleget nyalakodtatok, mert soká jövünk haza. - nevetett Hope.
- Ne félj Hope.. keresünk neked is valakit! - mondta Jin, mire Hope hozzávágott egy papucsot, aztán felment az emeletre.
- Jössz Jimin? - kérdezte V.
- Megyek. - mondtam, majd még egy utolsó csókot váltottunk a szerelmemmel, s elengedtük egymást.
- Elviszlek titeket. - mondta Suga.
- Köszönjük. - mosolyogtam rá. Kimentünk majd beültünk a kocsiba és elhajtottunk. Hiányozni fog Jungkook, az is biztos. Alig lehettem vele, most pedig elmegy. Mikor megérkeztünk, V és Suga, egymás szájában ragadt, úgyhogy én kiszálltam, s kinyitottam az ajtót. Tae 2 perc múlva csatlakozott hozzám.
- Hogy történt ez az egész? Hogy-hogy jártok? - kérdezte Taehyung, utána lecsüccsent a kanapéra, én pedig mellé.
- Hát... videó játékoztunk.. aztán megcsókoltuk egymást, és megkérdezte, hogy járnék -e vele. Nem egy romantikus sztori, de ott vele nekem az volt.
- Szinte látom, a rózsaszín felhőket. - nevetett, mire én nekidobtam egy párnát.
- Mennyünk aludni? - kérdeztem.
- Menyünk. - mosolygott. Felmentünk a lépcsőn én pedig rögtön elmentem zuhanyozni, majd átöltöztem pizsamára, és bevetődtem az ágyba. Sóhajtottam egyet, majd a telefont a kezembe vettem. Rezegni kezdett. SMS-em érkezett Jungkooktól. Elmosolyodtam majd megnyitottam az üzenetet.
Jó éjt szépség! Xx
Bepötyögtem a választ: Jó éjt! Hiányozni fogsz! Xx
Nemsoká jött még egy üzenetem tőle: Te is nekem! Xx
Mosolyogva, a párnám alá tettem a telefonom, majd pár perc múlva elnyomott az álom. Jungkook, fogalmad sincs, mennyire vártalak már..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése